A rizs, ahogy mi látjuk.
Kulturális érték a kezeink között.A rizs az egyik legősibb kultúrnövények egyike, őshazája Délkelet-Ázsia, termesztése 5000 éves múltra tekint vissza. Első magyarországi megjelenése a 15. századra tehető, valószínűleg a törökök honosították meg hazánkban. Kutatások szerint a 18. században az olaszok kezdték meg a rizstermesztést, az 1950-es évekre hazánk a mai területek sokszorosán, 50 ezer hektáron termelt rizst. Ez az utóbbi években mindössze 3222 ezer hektárra csökkent, holott az éghajlati körülmények egyre megfelelőbbek erre a célra.
„Magyarország a tiszta vizek országa.”
NAP ÉS VÍZ
Magyarország a rizstermelés északi határvonalán fekszik: a Kárpátok védelme biztosítja a megfelelő éghajlatot. Sok napsütésre és a vízzáró talajrétegre van szükség, ami az Alföldön, Szarvason és környékén található területeken adott.
FOLYÓK, MELYEK A RIZST ÖNTÖZIK
A Tisza és Kőrösök, illetve mellékfolyóik állandó, bőséges vízellátást biztosítanak a rizsföldek számára, az Alföld napfényes, sík adottságai is tökéletesen illeszkednek a növény igényeihez.
A VÍZ JELENTŐSÉGE
Más növényekkel ellentétben a rizs kiválóan terem szikes talajadottságok között. Ez a tulajdonsága különösen hasznos, hiszen olyan területeken is termelhető, ahol más növény nem él meg. Ezekben a talajokban lévő vízzáró réteg pedig megakadályozza a víz elszivárgását a területekről.
ÚJ ÉLŐVILÁG A RIZSFÖLDEKEN
A rizsföldek mocsaras jellege az alföldi biodiverzitásra is nagy hatással van: vízi madarakat vonz ezekre a területekre és olyan különösen védett fajoknak ad új lehetőséget, mint a kiskócsagok és a gémek.
“Növekedni, haladni szárazságban és monszunban, termő és terméketlen talajban - mi a rizs, ha nem maga az élet?”
(Suji Kwock Kim: Út az alkonyati rizsföldeken)